MADÁRETETŐ HÓESÉSBEN

Mit csinál az ember lánya, ha elkapja a nátha. Először nagyon rosszkedvű leszek, még a fejem is fáj. Aztán beletörődök. Elkezdek bízni abban, hogy csak jobb lesz, napról-napra. Főzök egy teát hársfavirágból, bodzából és kakukkfűből. Finom és gyógyít. Közben elered a hó. A madarak eddig gyülekeztek a kertben, most persze, a hófúvással eltűnnek. Akkor hogy örüljek a hónak, amikor bosszankodom a madarak távozásán. Ők a legjobb film, nézni, ahogy jönnek hozzánk, de mennyien..., hirtelen, rebbenve csippentenek ezt-azt a madáretetőből, aztán elrepülnek. Majd újra jönnek, mert közben értesítik a többieket is, hogy van itt nálunk a legjobb hely a környéken. Egyre többen jönnek. Aztán egyszercsak elfogynak. Jóllaktak. Holnap is éhesek lesznek, úgyis újra jönnek.

Készítettem nekik többféle etetőt, kerámiát, Karácsonyra, de nem szeretik mindet egyformán. Egy nagy kedvenc van, a régi, fából készült klasszikus, a többibe még nem nagyon járnak. Kiakasztom az újakat a teraszra, hátha megszeretik. Lassan merészkednek oda. Ám lassan elered a hó, amit aztán durván szétfúj a szél is, lehet, hogy épp ezt nem szeretik, ezt a kavarodást, azért nem jönnek. Turbulencia, amit Woody Allen sem szeret a repülésben. Titokzatos, előbb mennyire telekürtölték a kertet. De a hóesés nagyon szép, és ahogy ringatóznak a kis etetőim a teraszon, az is klassz. Olyan várakozós, vendégvárós, így, egyelőre vendégek nélkül. Nyilván lesz olyan madár, aki megcsodálja, és hírét viszi a többieknek...

#madáretető