Művészet és Terápia
Kincs, Öröm, Ritmus
Bánki László, Tóth Ildikó és Rózsa Dániel
művészeti csoportja
Mindannyiunkban jelen van az a spontán alkotó, teremtő képesség, amely - csakúgy, mint játékosságunk és fantáziánk - velünk született és természetes módon megnyilvánulásra törekszik.
Ez az alkotókedv persze növekedésünk, felnőtté válásunk során rendszerint háttérbe húzódik, korlátozódni kényszerül, elfelejtődik. Azonban a gyermeki világképre jellemző szabad fantáziatevékenység, kíváncsiság, spontaneitás, időtlenség, énközpontúság és öröm a legtöbb ember számára újra felkelthető. Ha megadjuk a módját, akkor gyakorolható, fejleszthető lehet felnőtt életünkben is.
"...kiszakított egy fél napra a sodró folyású világból, és lehetőséget adott, hogy lelassulva, megnyugodva, magunkat tehessük saját figyelmünk fókuszába. Az ember csak akkor jön rá igazán, hogy mennyire hiányoznak ezek az alkalmak, miután kénytelen visszatérni a mindennapi rohanásba."
S.Á.
“A lényeg, hogy sikerült rendesen kikapcsolni, ami nagy ajándék... Nagyon izgalmas volt a folyamat is, ami lezajlott bennem. A festésnél még nagyon figyeltem magamra, még volt rajtam egy teher, ami abból adódott, hogy “kötelező” volt alkotni. Aztán a technika meglepett, teljesen elterelte, magával vitte a figyelmem, és sikerült elengednem a feleslegesé vált köteleket...”
B.L.
“Olyasvalaminek tudnám leírni, mint egy plafonba függesztett, puha anyagbölcső. Tetszetős, belebújsz, kikukkantgatsz, elandalodsz, bebújik melléd más is, elfértek, jól esik. Nem szeretnél kiszállni. Csak még egy kicsit hadd maradjak... Otthon éreztem magam. Kell a művészet, kell a spiritualitás, kell az az elfogadás, ami összeköt minket. Helyreállít bennem valamit, amit otthon sosem kaptam...”
G.K.
Csoportjainkban a művészi tehetség és a technikai jártasság helyett olyan önkifejezési formákat hívunk elő, amelyek a személyiség ösztönös belső képeiből és alkotói fantáziáiból merítenek. Nem a képzőművészet és a színház megtanulható fortélyai kerülnek középpontba, hanem az egyéni fantáziák, az önkifejezésben megélt hangulatok, érzések, és az alkotások.
Miközben mozgunk, alkotunk és rögtönzünk a csoportban, megosztunk személyes élményeket, hétköznapi katarzist élhetünk át, aminek feloldó, akár gyógyító ereje lehet. Önkifejező műhelyünk nem terápiás csoport. Ugyanakkor, mint minden, emberi kapcsolatokat érintő műfajnak, ennek is lehetnek terápiás hatásai. A közös alkotásban lezajló lelki folyamatok minden jelenlévő számára lehetőséget adnak a feldolgozásra, a korrekciós élményre.
“Többször méláztam azon, vajon mi, különböző emberek, más háttérrel, más ambíciókkal, hasonlóan láttuk-e azt a napot? Mindannyian ugyanazt a gyümölcsöt ettük-e? S ha nem, akkor ki mit gondol utólag? ...Engem nem a feladatok foglalkoztattak utólag, hanem annak az izgalma, hogy - bár a társadalmi spektrumon elég közeli volt a társaság -, mennyire
különbözően éljük meg, reagáljuk le ugyanazt a helyzetet.”
E.L.
Műhelyünkben a képi alkotás művészeti technikáit (festés, rajzolás, agyagformázás, montázs, kollázs), a rögtönzéses színpadi játék (a playback-színház) és a keleti mozgásművészet (Tai Chi Chuan, Chi Kung) elemeit ötvözzük.